Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Bántalmazás - agresszió

okol.jpg

Az agresszió (mentális, lelki, erkölcsi – verbális és tettleges – durva beszéd, megfélemlítés, fenyegetőzés, érzelmi és egyéb zsarolás, legyintések, pofon, eszközzel bántalmazás, kínzás, szexuális visszaélések), mely a bántalmazóban jelenítődik meg, továbbá annak elszenvedése (áldozat), melynek egyszerre mindig több áldozata van – dús és általában jól táplált gyökérzetű. Számos előzménye és számos következménye átszövi társadalmunkat. A hatalom gyakorlása örökölt természetünkből következő folyamat, mely érdekeink érvényesítését hivatott szolgálni. E folyamatnak vannak egészséges határai, a határokon túl pedig vannak igen káros hatásai. Szintén örökölt, tanult viselkedés következtében válhatunk áldozattá, bántalmazottá. Észrevétlenül uralkodhatnak rajtunk, felettünk. Azon vesszük észre magunkat, hogy inkább menekülnénk már a helyzetből. Pedig beszélni kellene az első pillanattól kezdve arról, hogy mi zavar bennünket... Az álabbi egyszerű vázlat az ilyen irányú függőségi betegségből – „TÁRSFÜGGÉS” – való gyógyulás útjáról nagyon röviden szól. Külön cikkek pediga  társfüggőségről itt olvashatók:
A kodependencia fogalma (vallásos megközelítésű)
A
"Nyitott szemmel" folyóírat a Társfüggésről
A Nők lapja egészségrovata: Veszélyes a társfüggés?
Társfüggőségi teszt...

 
A további háttérelemzéstől eltekintve
mi jelenthet segítséget a
bántalmazott anyáknak és gyermekeiknek?

 

I. Feltérképezzük a bántalmazás valószínűsíthető okait, mértékét, mely lehet a bántalmazó sérült gyerekkora, az áldozat alárendeződő attitűdje, az áldozat további nehezen tolerálható személyiségjegyei, a társadalom-szociológiai kulturális környezet, szenvedélybetegség, média és egyéb minták befolyása, akár etnikai sajátosságokból következő szerepek, sőt ezek bőséges halmozódása. (csoportterápia – nálunk mélypontcsoport, saját élményű csoport megosztás, a régebbi lakók megosztják az újabbakkal tapasztalataikat, negatív élményeiket, ők csatlakoznak hozzá, beszélhetnek róla – a szembesülés és feldolgozás minimumlépése).

II. Az áldozatszerep elfogadtatása, (belsővé tétele) azaz tudatosítani szükséges az áldozattal, hogy olyan személyiségjogairól mond le hibásan, helytelenül bántalmazása közben, ami saját lelki, szellemi és fizikai veszélyeztetésén túl maradandó és súlyos sérüléseket okoz gyermeke(i) életében is. A bántalmazás elfogadása, pontosabban eltűrése egyben súlyos veszélyeztetés gyermeke(i) felé is. A gyermeke viszi tovább vagy az agresszióra való hajlamot, vagy a szintén teljesen egészségtelen áldozattá válásra képes sérülést. Továbbá olyan megerősítést jelent az agressziót gyakorló felé, ami miatt „pozícióit” nyugodtan tovább építi. Amikor az áldozatban tudatosul a vele történt igazságtalanság, akkor láthatja annak szükségességét, hogy maga is olyan új szemléletmódot és technikákat (módszereket) tanuljon meg, ami csökkenti az áldozattá válás esélyét.

ITT KEZDŐDHETNEK AZ AKADÁLYOK! Természetesen vannak olyan sérült személyiségek is, akik inkább a „békesség kedvéért” tűrik a bántalmazást. Ezt vagy azért teszik, mert ismeretük nincs a változtatás lehetőségéről, szükségességéről, vagy valamiféle játszmában így ők is olyan vélt előnyökben részesülhetnek, amit nem mernek kockáztatni – lehet ez éppen fedél a fejük felett, szerény vagy éppen jelentős anyagi biztonság, a bántalmazó részéről olyan megtűrt személyiségprobléma, amiben kellemetlen vagy igen nehéz lenne változtatniuk (közös alkoholizálás, drogozás). Vannak, akik azért nem változtatnak leuralt helyzetükönk, mert szociális környezetük az elszenvedett sérelmekért "együtt érez" velük, sajnálja őket, esetleg hősként tiszteli őket, ezzel erősítve őket e fájdalmasan "kényelmes" helyzet megőrzésében. E lelki vígasszal való megelégedés azonban messze jár az egészséges személyiségre jellemző viselkedéstől.

III. Ha sikerül bajnak láttatni az áldozattal eddigi viselkedését, sikerül vele elfogadtatni emberi méltóságaihoz való jogainak érvényesíttetését, akkor kezdődhet el a Hogyan tovább? kérdés. (Sohasem elegendő csak az áldozatnak jelezni az „agresszor” felé a változás szükségességét – lsd.: majd az V. pont. Segítő személyre van szükség, aki ebben társa.) Ez a tudatos személyiségváltozás állomása. Ennek interiorizációs (viselkedési szabály elsajátítása; valamely norma ösztönössé válása) lépései:

1. Saját meglévő értékek megerősítése
2. Saját emberi méltósághoz való jogok elsajátítása
3. Védett környezetben helyzetgyakorlatokon keresztül a mesterségesen generált (csoportterápia) szerény és jelentősebb agresszió visszautasítása, fellebbezése, tudatos és indokolt külső személytől való segítségkérés.

IV. Olyan kapcsolatok (humánerőforrás) feltérképezése, esetleg újabbak építése, melyek nem terheltek alá-fölérendeződéssel, rejtett vagy felszínen is megjelenő agresszióval. Teret engedni az áldozattípus egészségesebb „szociális” működésének. Tehát élhesse meg azt a társadalomban, hogy értékes, szabadon „ügyintézhet”, gyereket nevelhet, jogait gyakorolhatja…

V. Segítővel azután utógondozással és egyre önállóbban – ha szükséges, indokolt (pld. apai kapcsolattartás) beépíteni az „agresszort” a kapcsolatrendszerbe új elemként. Sokat jelent az áldozat személyéért foganatosított intervenció (beavatkozás), és személyiségének változása, de nagyon gyors lehet a visszarendeződése, ha a bántalmazó nem kap segítséget a változáshoz. Neki is lehetősége van választani a változás, vagy az agresszió valamilyen formájának esetleges további gyakorlása között, de ugyanúgy bajban van, mint az, aki az áldozat, sőt személyisége még inkább torzult. A korábbi bántalmazó-bántalmazott kapcsolatban azonban az „megváltozott” áldozat ne fogadja el az agresszió legkisebb formáját sem. Kezdjen visszajelezni: Félelmet kelt bennem az, hogy… Nem tudom elfogadni… Ha ezt teszed, áldozattá vagy agresszorrá teszed gyermekünket, vagy menekülni fog a szenvedélyekbe…



Tömör mondatok az „agresszor-áldozat” kapcsolatról

 

  1. Egy bántalmazó megjavulásáig nem érdemli meg, hogy emberek közelében legyen. Ha ő nem megy el onnan, vagy nem távolítható el, akkor sajnos az áldozatnak kell segítséget kérve máshová menni, menekülni akár gyermekeivel együtt.
     
  2. A bántalmazott tartósabb megvédéséért tenni nagyon értékes kötelesség, de hatékonysága szerényebb, ha a folyamat zárása felé nem vonjuk bele szembesítéssel, a gyógyítás érdekében megfogalmazott tudatos és módszeres személyiségfejlesztéssel a bántalmazót is, amit ő el is utasíthat. Ez esetben azonban „nem érdemel meg” semmilyen együttműködést sem korábbi áldozata részéről.
     
  3. Aki bántalmaz, hasonlóan bajban van, mint az áldozata, csak belőle lassabban és nehezebben lesz jobb ember, de semmi sem lehetetlen. Ha szembesül az általa okozott sebekkel, azok kellő mértékben megrázzák, és elköteleződő lépéseket tesz a jóvátétel felé akár segítséggel is, akkor az „agresszor-áldozat” kapcsolatból kooperatív (együttműködő) kapcsolat születhet.
     
  4. A nagy „agresszorok” is kicsiben kezdik. Ha a leendő áldozatok időben és kellő határozottsággal visszajeleznek az őket ért sérelmekért, sőt azt visszautasítják akár segítséget kérve is, akkor több esélyt kapnak a leendő bántalmazók, hogy egészséges együttműködésre legyenek képesek – erre pedig oly nagy szükség van társadalmi szinten is.
     
  5. A fentiek értelmében a bántalmazott anyákért megvalósítandó beavatkozások mindig komplexek, és akkor tekinthetők eredményesnek, ha az eredeti „agresszor-áldozat” kapcsolat is jelentősen változik, javul, vagy megszakad a kapcsolat.

 

 ai-web.jpg

 

További linkek e témában
(a linkek idővel elköltözhetnek, ezért felelősséget nem vállalunk)

A bántalmazás tünetei
Mi az a bántalmazás? - Kamaszokról
Miért bántasz? A szóbeli bántalmazás
Lelki bántalmazás a párkapcsolatokban

 

TÉNYEK ÉS TÉVHITEK A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAKRÓL
Agresszió, bántalmazás a családban

 

Erőszak:

 Bántalmazás szavakkal Szóbeli bántalmazás

 

Titoktartás vagy jelentési kötelezettség
gyermekek szexuális bántalmazása esetén

 

 

_____________++++++++++++++_____________

 

Videógalériánk-e témáról

 Tervezett beszélgetések bántalmazottakkal és szakemberekkel később
- anyagi erőforrás híján
 

Vissza főoldalunkra           Vissza módszertani oldalunkra

 

Filmajánló:

Az osztály: Szoktad használni ezt a mondatot: "Ne árulkodj!"? Ne keverd össze az árulkodás elkerülését a cinkossággal. Pedagógusként már első osztálytól arra kell tanítanunk a gyerekeket, hogy szóljanak baj esetén, szóljanak akkor, ha valamelyik társuk szándékosan igazságtalan és bántó módon viselkedik. Így tudjuk megvédeni a vétlen, vagy áldozattá váló gyermeket. A felnőttek esetében is szólnunk kell, ha valaki durva, bántó, igazságtalan. A demokrácia nem bugyutaság és bárgyúság. Amikor tudjuk, hogy valaki helytelen módon viselkedik, akár uralkodik másokon, mások lelkét "törögeti", keseríti, és nem beszélünk vele, nem kérünk további segítséget, bűnrészesek és cinkosok vagyunk. Ha azt a mondatot kapod meg valakitől, hogy "Ne árulkodj!", akkor vizsgáld meg indítékaidat. Azért tetted, hogy igazságtalanul bajba keverj másokat, vagy azért tetted, mert védeni szeretnéd a becsületességet, a jó érzést és azokat, akik áldozatokká válhatnak. E háttér alapján készült Az osztály c. film is - CSAK FELNŐTTEKNEK, FŐKÉNT PEDAGÓGUSOKNAK,  gyermek- és ifjúságvédelmi szakmában dolgozóknak.

Joosep az osztály lúzere, kegyetlen tréfák célpontja. Apja katona, ezért az a véleménye, hogy fiának meg kell védenie magát. Kaspar új fiú az osztályban. Egy napon, amikor a fiúk meztelenre vetkőztetik Joosepet, és belökik a lányöltözőbe, Kaspar úgy dönt, hogy megvédi osztálytársát. Ezzel ő is az osztály célpontjává válik. Egy különösen megalázó eset után úgy döntenek, kölcsön veszik Joosep apjának fegyvereit, és bosszút állnak. A közelmúltban előforduló iskolai lövöldözések adnak szomorú aktualitást a filmnek, amely megpróbál választ adni arra, vajon mi visz rá egy gyereket ilyen szörnyű tettekre.